Digitális képutómunka kezdőknek

Online kurzus tematika

Digitális képutómunka kezdőknek

Fotózás RAW-ban

A Vizuális Kreativitás Blog Fotó rovatában a kulisszatitkok, fotózási praktikák mellett néhány további gyakorlati tippet is szeretnék adni, melynek remélhetőleg hasznát veszitek a mindennapi fényképezés során is.

Lépésről lépésre haladva először az alapkorrekciókról lesz szó, majd később megmutatom, hogy milyen további előnyei vannak a RAW-ban, mint tömörítetlen formátumban készült képeknek, és milyen kreatív megoldásokat tartogat még számunkra a Photoshop és a Lightroom.

Egyesek talán azon az állásponton vannak, hogy manapság nem számít, milyen képet csinálunk, mert utómunkával úgyis tudunk rajta javítani. Azonban nem mindegy, hogy mégis mennyi időt fordítunk egy-egy munkára, másrészt egészen más kihívások elé állít minket az, ha egy jó alapanyagból kell valami izgalmasat alkotnunk, mint az, ha egy rossz felvétel hibáit kell toldozgatnunk-foldozgatunk. Így leszögezném, hogy egy jó képhez nem csupán Photoshop ismeretek, hanem megfelelő minőségű képek is kellenek – és ezt sose felejtsétek el.

Ugyanakkor jó képeket nem csak a legdrágább felszerelésekkel csinálhatunk, így a blog célja, hogy mindenki által elérhető géppel és objektívvel készült felvételeken keresztül mutassam be különböző technikákat. Ismerve az eszközeink hiányosságait, könnyen megoldást találhatunk az általuk okozott problémákra, hogy aztán érdemben foglalkozhassunk képeink kreatív kidolgozásán.

A RAW-ról

A RAW-ban készült képekről általánosságban elmondhatjuk, hogy a megszokott jpeg fotókhoz képest elsőre sokszor kicsit sötétebbnek és kevésbé élénknek tűnnek. Ennek az az oka, hogy míg a jpeg esetében a kamera automatikusan beállít egyfajta kontrasztot, a színeket, a fehéregyensúlyt, zajszűrést és esetleg némi textúrát, ha egy RAW file-t nyitunk meg, a képszerkesztőnk ezeket az értékeket 0-ra állítja, és mindent mi magunknak kell majd módosítani.

De mit kapunk cserébe? Például egy sokkal szélesebb dinamikatartományt. Míg egy jpeg fotó kiégett égboltjára hiába próbálnánk később visszacsempészni a felhőket és az apró részleteket, egy megfelelően exponált RAW felvételen ezt gond nélkül megtehetjük. De ugyanez igaz az árnyékokkal is. A sötét területek is ugyanúgy tartalmaznak hasznos információkat, melyekkel gazdagíthatjuk felvételünket.

Ráadásul minden folyamatot úgynevezett „non-destruktív” módon végezhetünk el, úgy, hogy az eredeti file érintetlen marad. Ez azért fontos szempont, mert általában valahányszor állítunk valamit a digitális képeinken, azok minősége folyamatosan romlik. RAW fileokkal dolgozva azonban a renderelés pillanatáig csak amolyan „virtuális” korrekciókat végzünk, melyeket végül egyszerre, egy lépésben alkalmazunk, és így jobb képminőséget kapunk.

Többek között beállíthatjuk a számunkra megfelelő fehéregyensúlyt, kontraszt arányt és színeket, a különböző lokális filterekről nem is beszélve. Ráadásul bármikor visszanyúlhatunk bármelyik paraméterhez, és finomíthatunk annak beállításán.

Tematika:

Meglepő eredményeket érhetünk el már egy megfizethetőbb gép esetén is, ha kihasználjuk a RAW fotózás előnyeit. Ezt demonstrálva a rovat cikkeiben egy középkategóriás Canon EOS 600D–vel és többnyire alap, kit-objektívekkel készült felvételeken dolgozunk.

canon-600d.jpg

Látni fogjuk, hogy milyen kompromisszumokat követel meg a kevésbé érzékeny gép és rosszabb fényerejű objektív használata, mint ahogy azt is, hogy a gyakorlatban nem feltétlenül kell, hogy ezek korlátozzanak minket bármiben is.

banner_ngs_studio.png

Néhány kulcsszó az elkövetkező anyagokhoz (szándékosan angol kifejezéseket használva, hiszen a Photoshopban és Lightroomban is ezekkel találkozhattok majd):

Globális beállítások, korrekciók: Exposure, Contrast/Clarity, Highilghts/Shadows, Whites/Blacks, Lens correction, Upright, White Balance , Vibrance/Saturation, HSL, Color, Noise reduction, Sharpness,)

Filterek használata: brush, radial filter, graduated filter

Dodge and burn, panorama merge, layerek, maszkok és a stamp tool használata.

retus2-lightroom.jpg

Fényképek napellenző használatával és anélkül.

Tippek a napellenző használatához

Mikor és milyet használjunk?

Laikusként, de akár kezdő fotósként is, mások kameráit nézegetve egy-egy rendezvény vagy fotózás alkalmával biztos feltűnt már nektek az objektívek végére rögzíthető sokféle, különböző formájú műanyag árnyékoló. Ez a legtöbb kompakt fényképezőn egyáltalán nem jellemző, de a kisebb D-SLR gépeken se mindig találkozhatunk velük.

Ha még nem használtátok, azt gondolhatjátok, hogy ez egy olyan „kiegészítő”, amit feltétlenül be kéne szereznetek, hogy még profibb fotósok legyetek, és talán neki is álltok, hogy körülnézzetek kicsit az interneten, hogy mégis milyen árban, milyen változatokat kínálnak az egyes boltok.

Még mielőtt rátérnék a legnyilvánvalóbb szempontra, ami egyértelműen segít majd a választásban, lássuk, hogy mire való ez a kis műanyag darab – hogy kiderüljön, egyáltalán szükségetek van-e rá.

Védekezés az „eltévedt” fénysugaraktól

Alapvetően azt mondhatjuk, hogy akár szabadtéren, akár zárt téren dolgozunk, a napellenző megvéd minket a kéretlen, „becsillanó” napsugaraktól, egy szobában pedig a falakról visszaverődő, vagy a különböző lámpákból származó nem kívánatos fényektől.

Az objektívre eső fény napellenzővel és anélkül

Az objektívre eső fény napellenzővel és anélkül

Gondoljunk csak bele, jó időben gyakran a kezünkkel mi magunk is leárnyékoljuk a szemünket, hogy ne süssön bele a Nap. Ilyenkor egyből kicsit élesebben látunk, miközben összességében nem lesz sötétebb körülöttünk – egyszerűen csak nem hagyjuk, hogy bizonyos fények zavarják az érzékelésünket. Az objektívekre felszerelt napellenző is hasonló funkciót lát el, és segítségével tisztább, jobban körvonalazott képet kaphatunk, védekezhetünk a becsillanások ellen. Persze, van olyan helyzet, amikor direkt ilyesmi effektet szeretnénk létrehozni, így használata nem kötelező: egyszerűen csak el kell döntenünk, hogy milyen végeredményt szeretnénk.

Fényhatások a kész képen napellenzővel és anélkül.

Fényhatások a kész képen napellenzővel és anélkül.

Mivel felhelyezésével leárnyékolunk egyes, a főiránytól különböző szögekből érkező fénysugarakat, beltéren, világos falú szobákban is sokszor hasznos lehet. De segíthet akkor is, ha épp ablakon keresztül szeretnénk fényképezni: ilyenkor megoldhatjuk vele a tükröződő üveg problémáját.

Fizikai védelem

Bármilyen körülmények között is dolgozunk, fontos, hogy kameránk egyik legérzékenyebb része, az objektív ne sérüljön meg. A fenti előnyökön túl akár „életet is menthet”, ha egy koccanás, vagy bármilyen kisebb ütődés nem közvetlenül az üveget éri. Természetesen, felszerelhetünk protektor szűrőt is, de kritikus esetben az is éppúgy megkarcolódhat vagy be is törhet. A fotózás helyszíne válogatja, de olykor csupán emiatt, a fizikai védelem miatt is érdemes fölhelyeznünk ezt a kiegészítőt objektívünk végére.

Milyet válasszunk?

Ha az eddigiek alapján úgy gondoljátok, hogy valóban szükségetek van rá, akkor már csak azt kell eldöntenetek, hogy mégis milyen méretben és formában szerezzétek be. Bár, amint látni fogjátok, ez egy viszonylag kis dilemma. Ugyanis erre a kérdésre egy igencsak nyilvánvaló válasszal szolgálhatok: azt válasszátok, amelyik kifejezetten az adott objektívetekhez való. Mert bár sokféle változat létezik, a gyártók minden típushoz külön napellenzőt készítenek. Ennek egyszerű az oka. Ugyanis ezek formájának illeszkednie kell az adott objektív karakterisztikájához.

Általánosságban elmondható, hogy a nagy látószögű objektívekhez valamilyen „tulipán” forma illeszkedik a legjobban. Ez ugyanis a négy sarkánál bevágva, a két oldalsó szárát lerövidítve nem okoz semmilyen kellemetlen „vignet” hatást a képen.

A teleobjektívek esetében ezek a bevágások már feleslegessé válnak, hiszen jóval szűkebb szögben látnak, mintsem hogy egy szabályos henger alakú ellenző bármilyen problémát okozzon számukra. Így ilyenkor egy egyszerű, csőszerű forma is megfelelően ellátja a feladatát.

Zoom objektíveknél fontos, hogy a legtágabb nyitási szögben se „vignettáljon”, így a zoom tartománytól függ, hogy milyen lesz az ideális kialakítás.

Konklúzió:

Tehát, ha több objektívünk van, sajnos nem igazán lesz egyetlen napellenző, amelyik mindegyiken használható. Érdemes megnézni a gyártó ajánlásait az egyes típusokhoz, és ha végül nem is az általában drágább, gyári kiadás mellett döntünk, a specifikáció alapján már az utángyártott változatok közül is ki tudjuk választani a megfelelő modellt.

Természetesen, ha a „vignet” effekttel szándékosan szeretnénk játszani, kísérletezhetünk többféle ellenzővel is, de az már egy másik kérdés, és nem biztos, hogy minden helyzetben praktikus dolog. Ne felejtsük el, hogy ha szükséges, ezeket a hatásokat később utómunkával is létrehozhatjuk.

banner_ngs_studio.png

Kiegészítés: mikor ne használjuk?

A fentiek alapján talán úgy tűnhet, hogy ennek a kis kiegészítőnek (a megfelelő darabot választva) pusztán előnyei vannak, és emiatt érdemes folyamatosan a gépen tartani. Felhasználás kérdése, és sokszor talán így is van. Azonban egy valamire mindenképp oda kell figyelnünk. Ha a gépvázba beépített vakuval fotózunk, előtte távolítsuk el a napellenzőnket. Minél nagyobbat használunk, ez annál fontosabb. Ugyanis a pereme blokkolja a vaku fényét, így árnyékot vet a képek aljára. Persze, zoom objektíveknél kísérletezhetünk szűkebb látószöggel, és ezzel a képen kívülre „komponálhatjuk” a kellemetlen árnyékot, ám ilyenkor a gyakorlatban a napellenző használata több nehézséget okoz, mint amennyi előnyt nyújt számunkra. Kivéve, ha nagy tömegben kifejezetten nagy szükségünk van a fizikai védelemre. Olyankor érdemes inkább kompromisszumot kötni: vagy nem fényképezünk túl nagy látószöggel, vagy beszerzünk egy „külső” vakut.

Event-foto-cover

Rendezvény-fotózás vaku nélkül

Canon EOS 6D és Tamron SP 24-70 teszt

A Budapest With Us szerzőjeként és fotósaként a vállalkozásom Erzsébet körúti műterme mellett számtalan alkalommal fordulok meg, fotózom külső helyszíneken, rendezvényeken is.

Nemrég a Magenta Árkád Budapest üzletének ünnepélyes megnyitóján Canon 6D vázzal teszteltem a Tamron SP 24-70mm f/2.8 objektívet. Úgy gondoltam, hogy ez egy ideális párosítás ahhoz, hogy egy bevásárlóközpont „természetes” fényei között, vaku nélkül adhassam vissza az esemény valódi hangulatát.

Akik kevésbé ismernék, a Canon 6D-t a full frames fotózás előszobájaként is szokták emlegetni, és számos paraméterben már megközelíti az EOS 5D képességeit. Persze biztos akad, aki vitatkozna ezzel, de az kétségtelen, hogy jó minőségű szenzorának köszönhetően sokszor kedvezőtlen fényviszonyok között is kényelmesen fotózhatunk vele…

Mozgó célpontok…

A Tamron lencse 2.8-as rekeszértéke mellett 500-640-es ISO-n már 1/250 – 1/100 másodperces záridőt is használhatunk. Természetesen, egy biztos kezű fotós még jóval e fölött is kényelmesen elboldogul anélkül, hogy megremegne a keze, ám rendezvényfotózásnál van számomra egy talán még ennél is fontosabb szempont. Nevezetesen az, hogy egyáltalán ne legyenek a képen elmosódott emberek, és hogy ennek érdekében minél inkább „megfagyasszak” egy-egy pillanatot. Ezt pedig a viszonylag rövid záridővel érhetem el. Természetesen, adott esetben akár a vaku is segítene, ám felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mégis milyen beállításokkal vakuzzunk úgy, hogy a hatás teljesen természetes legyen. Mindig csak az előtér legyen világos, vagy használjunk erősebb vakut, és derítsük az egész helyiséget?

Magenta Arkad event

Fényviszonyok…

Vaku nélkül az előbbi dilemmát könnyedén áthidalhatjuk, azonban ügyesnek kell lennünk, figyelnünk kell a helyi adottságokat, fényeket, mert saját fényforrás hiányában csak a meglévő világításra támaszkodhatunk.

Egy bevásárlóközpont utcáján némi természetes fényt is kapunk, ahol emiatt kicsit könnyebb a helyzetünk, ám a butikokban, üzletekben a sok irányított spotlámpa már problémákat okozhat. Gyakorlatilag minden egyes kép elkészítése előtt komoly fényellenőrzésre van szükség, hiszen már 45-50 fokkal elfordulva is egészen más fényviszonyokkal találjuk szemben magunkat – csaknem, mintha egy másik térben lennénk.

És hát igen, vagy sikerül megfelelő fényre állítanunk a modellünket, vagy bevállalunk egy-két kéretlen fényfoltot vagy árnyékot az arcán és a testén.

Mert hát mi más lenne a legszebben megvilágítva egy üzletben, ha nem az áru. Az áru, ami a polcokon, az akasztókon, többnyire egy fal vagy állványok mentén sorakozik. Így hát elkerülhetetlen, hogy sok esetben az üzletben nézelődő emberek háta mögül érkezzen a legtöbb fény.

Kompromisszumok…

Legyen szó zárt- vagy szabad térről, én magam általában a csúcsfényekhez exponálok. Még akkor is, amikor spotlámpákkal erősen megvilágított, kifejezetten világos „háttérrel” van dolgom, inkább bevállalom azt, hogy adott esetben a témám kicsit sötétebb legyen, mintsem hogy teljesen kiégett pontokat kapjak a képen. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy teljesen alulexponált képeket készítek, inkább csak azt, hogy RAW-ban fotózva megadom a lehetőségét annak, hogy utómunkával a későbbiekben majd kedvem szerint tökéletesíthessem a felvételt. Tehát a megfelelő kompozíció kialakítása után fontos szempont, hogy az expozíció során ne legyenek teljesen kiégett és teljesen bebukott pontjaim a fotón, és így az utómunka során a csúcsfények visszahúzásával, illetve az árnyékok kinyitásával végül egy egészen részletgazdag fotót kapjak.

Váratlan helyzetek…

Az előbbi, viszonylag egyszerűbb esetben elegendőnek bizonyult csupán pár globális beavatkozás. Nagy vonalakban a fehéregyensúly beállítását, illetve a csúcsfények minimális korrekcióját követően az árnyékok kinyitásával máris egy kiegyensúlyozottabb végeredményhez jutottam. De mit tegyünk olyankor, ha ez már nem elég, mert épp egy olyan szerencsétlen helyzetben találjuk magunkat, hogy az alanyaink arca teljesen árnyékba kerül?

Ilyenkor is fontos a megfelelő expozíció, jelen esetben különösen az, hogy a sötét területek még véletlenül se csapjanak át feketébe, és így az utómunka során visszanyerhessük a szükséges részleteket.

Szerencsére akár a Photoshop, akár a Lightroom (ha épp rengeteg képpel van dolgunk, és gyorsabban szeretnénk haladni) kínál olyan lehetőségeket, amivel könnyen orvosolhatjuk az ilyenkor felmerülő problémákat. Legalábbis a legtöbb esetben sokat javíthatunk a dolgokon.

Természetesen nem lesznek műtermi minőségű fényeink, de eseményfotózásról, dokumentarista stílusról lévén szó, az adott helyzetekhez képest elfogadható eredményt produkálhatunk különböző, lokálisan alkalmazott filter segítségével. A kép globális beállításain és korrekcióin túl megpróbálhatunk saját fényeket csempészni a felvételre, és ezzel használhatóbbá, szebbé, tehetjük azt.

Konklúzió:

Tehát egy jó minőségű szenzorralt felszerelt géppel, jó fényerejű objektívvel akár vaku nélkül is bátran nekivághatunk zárt téri eseményfotózásnak. A lényeg, hogy manuális módban mindent paramétert a célnak megfelelően állítsunk be a gépünkön:

  • használjunk tág rekesz-beállítást, hogy az objektív minél több fényt engedhessen át,
  • ne fotózzunk túlságosan hosszú záridővel, hogy képeinken ne legyenek bemozdult, elmosódott emberek (ha sötét van, inkább válasszunk picivel magasabb ISO értéket),
  • kiemelkedően fényes területek esetén exponáljunk a csúcsfényekhez, hogy ne legyenek kiégett képpontjaink,
  • sötét téma esetén is ügyeljünk az expozícióra, hogy ne legyenek bebukott pontjaink.

A gyakorlatban nálam a Canon EOS 6D egész jól vizsgázott. A végeredményt az alábbi linkeken csekkolhatjátok, kérdéseiteket, észrevételeitek bátran kommenteljétek!

facebook.com/ngsstudio
facebook.com/Erdohegyi Brigi1
facebook.com/Erdohegyi Brigi2
facebook.com/Magenta